Máthé Berta, M. Nikoletta nővér, 2018. január 18-án visszaadta lelkét Teremtőjének, Akinek felajánlotta egész életét.
Nikoletta nővér 1920 október 22-én született Zetelakán a család ötödik gyermekeként, ugyanakkor szülei nagy örömére ő volt az első lány a családban.
1936-ban 16 évesen jelentkezett Hátszegen jelöltnek közösségünkbe, ahonnan Brassóba kerül. Mindenhol lelkiismeretesen végezte a rábízott munkát, nagy segítségére volt a nővéreknek a konyhán, kertben, mosodában.
1939-ben Kolozsvárra kerül, ahol beöltöztették. Itt lehetősége nyílt a továbbtanulásra, betegápoló nővér lett.
1942. augusztus 30-án tette le az ideiglenes fogadalmat. Ezután jöttek a nehéz háborús évek, telve bizonytalansággal. 1945-ben néhány nővértársával együtt áthelyezték a kolozsvári kórházból a marosvásárhelyi klinikára. Ekkor még együtt volt a nővérközösség. 1948. augusztus 12-én letette Nikoletta nővér az örökfogadalmat, ezután jött a nyugtalan, bizonytalan időszak. 1949-ben ő is átélte a szerzetesi közösség feloszlatását a kommunista rezsim hatalomra jutásával. Annak ellenére, hogy már nem hordhatták a szerzetesi ruhát, az emberek érezték, hogy a gyógyszereken, a beteggondozáson túl, amit az orvosok elrendeltek, bátorították a betegeket, a haldoklókhoz titokban papot hívtak. Az idős, beteg nővértársakról is sokat gondoskodott Nikoletta nővér Marosvásárhelyen. Mindezeknek azonban ára volt, a főnővéri állásából áttették takarítónőnek, majd 1959 márciusától Konrádilla nővérrel együtt elbocsátották a klinikáról. Jó emberek segítségével 1959 márciusától az ukrán határ melletti Borsán kezdhették újra a betegápolói munkát egy tüdőszanatóriumban. Elmesélte Nikoletta nővér, hogy ahhoz, hogy vasárnap szentmisére tudjanak menni nyolc kilométert kellett gyalogolniuk. Sok áldozatot hoztak a betegekért, ugyanakkor saját lelki életüket sem hanyagolták el. 1965-ben ismét visszakerülhettek a marosvásárhelyi klinikára, az indulatok kissé csillapodtak, és itt dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásig, 1975-ig. A nyugdíjas éveiben is nagyon tevékeny volt, gondoskodott a szükséget szenvedő, idős beteg nővértársakról, és sok idős szegény emberről. Látogatta őket, segített nekik, gondozta a betegeket.
1996-ban került Székelyudvarhelyre a zárdába, ahol ismét megtapasztalhatta a kolostori életet, itt is nagyon tevékeny volt, amíg erővel bírta. Mint fiatalos, lelkes, jókedvű, imádságos lelkületű nővért ismerhettük meg, aki nem riad vissza a munkától.
Nagy öröm volt számára, hogy éppen a születésnapjára esett alapítónk, Nardini atya, boldoggá avatásának az ünnepe 2006-ban, nagy tisztelője volt, sokszor kérte a közbenjárását.
Istenünk, te híveid dicsősége és szentjeid örök élete vagy. Szent Fiad megváltó halálának és feltámadásának kegyelméből add meg Nikoletta nővérnek, hogy amint feltámadásunk hitét megvallotta, az örök boldogság örömeibe is eljusson.