2018. október
13-án, Klarissza nővér ünnepélyes szentmise keretében tette le első fogadalmát,
amelyet dr. Jakubinyi György a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke mutatott be,
Ft. Gottfried Dachauer szuperior úr és több erdélyi pap
koncelebrálásával. A fogadalmat M. Jakobe Schmid általános főnöknő kezébe tette
le Klarissza nővér. Két évre elkötelezte magát a Mallersdorfi Nővérek
Közösségében, hogy megtartja a szegénység, tisztaság és engedelmesség
fogadalmát, és a szeretet cselekedetei által hirdeti az evangéliumot a
szegényeknek, és hátrányos helyzetűeknek.
Az
erdélyi nővérközösségünk összegyűlt az ünnepre és együtt örültünk, kérve a jó
Isten áldását Klarissza nővér és közösségünk életére.
Klarissza
nővér hivatásáról így nyilatkozik:
„A
hivatásom egy folyamatosan érlelődő gyümölcs, amely az Atya napjától és a szentségek
vizétől , a Lélek leheletétől növekszik. Gyerekkoromtól kezdve
fokozatosan készített fel engem az Úr erre az életre. A Szentségek felvétele, a
családom nevelése, a hittanórák és a szentmisék által mindig is éreztem egy
erős vágyat arra, hogy valami többet, szebbet és maradandóbbat kell alkotnom.
Ez vezetett a művészetek fele is. Az álltalános iskola után művészeti liceumban
tanultam utána pedig ezt az egyetemen folytattam. Az egyetemi évek alatt
született meg bennem a döntés a szerzetesi élet fele és amint végeztem, még
azon a nyáron 2015. augusztus 25-én be is léptem a közösségbe. A jelöltség és
posztulátus elteltével 2016. október 2-án a beöltözéssel kezdődött el a
noviciátusom.
A
szerzetesi hivatás számomra ráhagyatkozást, szegénységet és állandó figyelmet
jelent.
Ráhagyatkozom az Úrra és a közösségemre, mert hiszem, hogy a közösség szüksége és az elöljáróim akarata által Isten terve valósul meg az én életemben. A szegénység az életemben az által nyilvánul meg, hogy nem ragaszkodok helyekhez, emberekhez és dolgokhoz, hanem mindig elfogadom azt, amit kapok. Az Istennek szentelt életemben elengedhetetlen, hogy éberen figyeljek az imában, hogy az idők jelei és a bennem feljövő vágyak által észrevehessem, hogy hová küld az Úr, hogy hol van szükség az én jelenlétemre és munkámra.”
Ráhagyatkozom az Úrra és a közösségemre, mert hiszem, hogy a közösség szüksége és az elöljáróim akarata által Isten terve valósul meg az én életemben. A szegénység az életemben az által nyilvánul meg, hogy nem ragaszkodok helyekhez, emberekhez és dolgokhoz, hanem mindig elfogadom azt, amit kapok. Az Istennek szentelt életemben elengedhetetlen, hogy éberen figyeljek az imában, hogy az idők jelei és a bennem feljövő vágyak által észrevehessem, hogy hová küld az Úr, hogy hol van szükség az én jelenlétemre és munkámra.”