2018. január 19., péntek

Elhunyt Máthé Berta, M. Nikoletta nővér

        Máthé Berta, M. Nikoletta nővér, 2018. január 18-án visszaadta lelkét Teremtőjének, Akinek felajánlotta egész életét. 
Nikoletta nővér 1920 október 22-én született Zetelakán a család ötödik gyermekeként, ugyanakkor szülei nagy örömére ő volt az első lány a családban. 
1936-ban 16 évesen jelentkezett Hátszegen jelöltnek közösségünkbe, ahonnan Brassóba kerül. Mindenhol lelkiismeretesen végezte a rábízott munkát, nagy segítségére volt a nővéreknek a konyhán, kertben, mosodában. 
1939-ben Kolozsvárra kerül, ahol beöltöztették. Itt lehetősége nyílt a továbbtanulásra, betegápoló nővér lett. 
1942. augusztus 30-án tette le az ideiglenes fogadalmat. Ezután jöttek a nehéz háborús évek, telve bizonytalansággal. 1945-ben néhány nővértársával együtt áthelyezték a kolozsvári kórházból a marosvásárhelyi klinikára. Ekkor még együtt volt a nővérközösség. 1948. augusztus 12-én letette Nikoletta nővér az örökfogadalmat, ezután jött a nyugtalan, bizonytalan időszak. 1949-ben ő is átélte a szerzetesi közösség feloszlatását a kommunista rezsim hatalomra jutásával. Annak ellenére, hogy már nem hordhatták a szerzetesi ruhát, az emberek érezték, hogy a gyógyszereken,  a beteggondozáson túl, amit az orvosok elrendeltek, bátorították a betegeket, a haldoklókhoz titokban papot hívtak. Az idős, beteg nővértársakról is sokat gondoskodott Nikoletta nővér Marosvásárhelyen. Mindezeknek azonban ára volt, a főnővéri állásából áttették takarítónőnek, majd 1959 márciusától Konrádilla nővérrel együtt elbocsátották a klinikáról. Jó emberek segítségével 1959 márciusától az ukrán határ melletti Borsán kezdhették újra a betegápolói munkát egy tüdőszanatóriumban. Elmesélte Nikoletta nővér, hogy ahhoz, hogy vasárnap szentmisére tudjanak menni nyolc kilométert kellett gyalogolniuk. Sok áldozatot hoztak a betegekért, ugyanakkor saját lelki életüket sem hanyagolták el. 1965-ben ismét visszakerülhettek a marosvásárhelyi klinikára, az indulatok kissé csillapodtak, és itt dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásig, 1975-ig. A nyugdíjas éveiben is nagyon tevékeny volt, gondoskodott a szükséget szenvedő, idős beteg nővértársakról, és sok idős szegény emberről. Látogatta őket, segített nekik, gondozta a betegeket. 
1996-ban került Székelyudvarhelyre a zárdába, ahol ismét megtapasztalhatta a kolostori életet, itt is nagyon tevékeny volt, amíg erővel bírta. Mint fiatalos, lelkes, jókedvű, imádságos lelkületű nővért ismerhettük meg, aki nem riad vissza a munkától.
Nagy öröm volt számára, hogy éppen a születésnapjára esett alapítónk, Nardini atya, boldoggá avatásának az ünnepe 2006-ban, nagy tisztelője volt, sokszor kérte a közbenjárását. 

   Istenünk, te híveid dicsősége és szentjeid örök élete vagy. Szent Fiad megváltó halálának és feltámadásának kegyelméből add meg Nikoletta nővérnek, hogy amint feltámadásunk hitét megvallotta, az örök boldogság örömeibe is eljusson.

M. Nikoletta nővér


2017. november 26., vasárnap

A Nardini Napköziotthon 25 éves



2017. november 24-én, pénteken, óvodásainkkal és szüleikkel emlékeztünk egy közös ünnepség keretében az elmúlt 25 év eseményeire, 25-én szombaton hálaadó szentmisén vettünk részt, ahová régi óvodásaink, régi munkatársaink is eljöttek, velünk együtt ünnepeltek. 

2017. november 20., hétfő

2017. május 16., kedd

2017. április 13., csütörtök

Könyvbemutató - Dávid Erzsébet, M. Ágnes nővér versei

A Magyar Költészet Napja alkalmából meghívtak bennünket Barótra, ahonnan származott Dávid Erzsébet, M. Ágnes nővérünk, hogy a 150 éves Jubileumunk alkalmából kiadott verses kötetet ismertessük. 

      Először a sírjához látogattunk el, és itt emlékeztünk meg Ágnes nővérünkről, aki éppen idén 25 éve hunyt el. Ezután a Múzeumba folytatódott a program. Röviden egy ismertetőt tekinthettek meg a résztvevők a szerzetesi közösségünkről. Majd Ágnes nővér életéből néhány fontosabb eseményt ismertettünk, és a kötetben megjelent versek szellemi, lelki értékeire csodálkozhattunk rá. A baróti emberek szívébe, és emlékébe elevenen él Ágnes nővér. Családias, bensőséges légkörben fogadtak bennünket, sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza. Többen meséltek Ágnes nővérről, olyan eseményekről, amelyeket közösen éltek meg. Istennek legyen hála mindenért!